A burgonya Magyarországon – francia anekdota

Magyarországon a burgonyát csak a XIX. század közepe táján kezdték termeszteni, a felső vármegyékben.
Mint mindenütt, nálunk is rossz híre kelt e hasznos növénynek. Azt rebesgették róla, hogy meghal, aki eszik belőle. Az urak csak azért hozták az országba, hogy a szegény nép pusztuljon tőle. És igaz is, hogy a burgonya zöldje mérges. Az időben még gyakran megesett, hogy a járatlanok a burgonya levelét főzték meg ételnek, és betegek lettek tőle.
Az okos emberek azonban erősen buzgólkodtak a burgonyaművelés elterjedésén, fölvilágosították, megoktatták a gyanakvókat, sőt még azt is megcselekedték, hogy a nép között ingyen osztottak szét vetnivaló krumplit.
Így báró Bujanovszky Elek lovas generális, ki felesége (Podmaniczky lány) révén rákoskeresztúri földbirtokos volt. Kétszáz mérő burgonyát osztott szét a parasztok között. De a magyaroknak mégsem kellett a krumpli.
Mind az árokba hányták, amit a bárótól kaptak. Egy Borsod megyei földbirtokos kiszedette az árokból a burgonyát, és elültette saját földjén.
A termés jó volt, a földesúr cselédházaiban gyakran párolgott az asztalon a szép főtt kolompér… A parasztok egy szép nap lopdosni kezdték az újmódi veteményt.
– Hála Istennek, csakhogy lopják! – kiáltott a tolvajság hallatára a földesúr, ki lelkes apostola volt a burgonyatermesztésnek. – Akkor már kedvelik!

RS8

Forrás: Tóth Béla: A magyar anekdotakincs, Singer és Wolfner, 2. kötet, Budapest

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.