Egyéb kategória bejegyzései

Burgonya a Marson

Ridley Scott új sci-fije, a Mentőexpedíció (The Martian) főszereplője a Matt Damon által alakított Mark Watney űrhajós, aki egy váratlanul feltámadó homokvihar miatt a Marson ragadt. Extrém körülmények közepette is a legteljesebb elszántsággal küzd, kalandok során át  a felmentő sereg érkezéséig.

Mind a négy éven keresztül. Ugyanis nagyjából ennyi idő múlva érkezik a következő expedíció. Mark nem is vesztegeti az idejét, azonnal nekilát kiszámolni, vajon mennyire elegendőek a tartalékai. Kiderül, hogy nem sokra, így aztán bele is vág a munkába, konyhakertet készít, örül a szépen fejlődő burgonyának, és megreparálja a marsjárót, hogy megtehesse a találkozóhoz hiányzó 3200 kilométert. Mindeközben persze a NASA-nál sem pihennek. Amint rájönnek, hogy életben maradt, tüsténkedni kezdenek, pénzt, időt, fáradtságot nem kímélve azon vannak, hogy minél hamarabb eljuttassanak hozzá egy kisebb élelmiszercsomagot és később talán meg is mentsék.

krumpli a marson 2Az egész történet nagyszerűsége abban rejlik, hogy megmutatja a tudomány és a racionalitás erejét. A film leegyszerűsítve arról szól, hogy mi történik, ha egy tudós a Marson reked. A rendező szerint a Mentőexpedíció a Robinson sci-fi változata, ami az alap szituációra igaz is, de megemlíthető, még Jule Verne Rejtelmes szigete, ahol ugyan többen rekednek egy szigeten, ám a technológiai leleményesség jóval nagyobb szerepet kap (már persze a 19. századi tudomány állásának megfelelően).

A főszereplő karaktere – Mark Watney, akit Matt Damon alakít – egy baromi okos és talpraesett fickó, aki tud röhögni a saját baklövésein. Watney alapvetően egy életvidám, optimista alkat, aki nem omlik össze, hanem küzdeni akar. Ugyan tudja, hogy a hat főre szóló élelem az űrhajóban nem tartana ki a menetrend szerinti következő űrrakéta érkezéséig, viszont történetesen botanikus a szakmája, és tudását kamatoztatva krumplifarmot hozhat létre a bázison. 

Mentőexpedíció-ban, rengeteget magyarázzák, hogyan lehet minél kevesebb holtsúllyal útnak indítani egy felszálló egységet, vagy milyen módon lehet krumplit termeszteni a mostoha marsi körülmények között. Nincs benne semmi maszlag, ez nem technoblabla, elvileg minden megtörténhet így, ilyen formában.

krumpli a marson 3

Csak a számolgatás marad: a marsi bázis hány négyzetméterén kell krumplit termeszteni, hogy kitartson négy évig?

A film tartalmaz egy egyetemes üzenetet: Az előttünk álló akadályok, legyenek bármilyen nehezek is, végül leküzdhetőek.

Kányádi Sándor – Krumplis mese

Volt egy szegényember
meg a felesége.
Krumplit ettek minden
áldott nap ebédre.

Ebédre még hagyján,
reggelre se volt más.
Hogy még a tövét is
járná meg a rontás.

De bizony ne járja,
vette védelmébe
a krumplit a szegény
ember felesége.

Ha krumpli se volna,
fölkopna az állunk.
Így hát, édes uram,
krumplit vacsorázunk.

Okos egy menyecske
volt a szegényasszony,
tudta az urára
hogy s miképpen hasson.

Nem árt, édes uram,
kendnek is azt tudni,
hogy Burgundiából
jött hozzánk a krumpli.

Hát ezért legalább
ünnep- és vasárnap
nevezzük illendőn
mi is burgonyának.

Hétköznap, amikor
sok az ember dolga,
akkor kérdezheti:
kész-e a pityóka.

Nyár elején a még
zsenge-friss gumókat
becézte az asszony
földimogyorónak.

Nemcsak eszes asszony,
ügyes is a lelkem,
minden étkezéskor
mással traktál engem.

Ha nem tudnám, észre
se venném, hogy krumpli;
nem tudnám a főztjét
sohase megunni.

Levesnek, tokánynak,
sültnek, körítésnek,
ahogy ő készíti,
meg nem enni vétek.

Így beszélt az ura,
az egész környéken
nincsen olyan asszony,
mint a feleségem.

Kivált a paprikást
ahogyan csinálja,
arra még a síri
holt is hazajárna.

A harangozónak
sincs minálunk dolga:
az illattól kondul
a harang is szóra.

Egyszer a király is,
akinek szakácsa
beteg volt, megjelent
krumplipaprikásra.

Megnyalta az ujját
őfelsége, s nyomba
ültette az asszonyt
urastól hintóba.

Azóta a király
s az udvari népek
burgonyát, pityókát,
krumplit pecsenyéznek.

https://www.youtube.com/watch?v=yRfHe__xr-M

A burgonya Magyarországon – francia anekdota

Magyarországon a burgonyát csak a XIX. század közepe táján kezdték termeszteni, a felső vármegyékben.
Mint mindenütt, nálunk is rossz híre kelt e hasznos növénynek. Azt rebesgették róla, hogy meghal, aki eszik belőle. Az urak csak azért hozták az országba, hogy a szegény nép pusztuljon tőle. És igaz is, hogy a burgonya zöldje mérges. Az időben még gyakran megesett, hogy a járatlanok a burgonya levelét főzték meg ételnek, és betegek lettek tőle.
Az okos emberek azonban erősen buzgólkodtak a burgonyaművelés elterjedésén, fölvilágosították, megoktatták a gyanakvókat, sőt még azt is megcselekedték, hogy a nép között ingyen osztottak szét vetnivaló krumplit.
Így báró Bujanovszky Elek lovas generális, ki felesége (Podmaniczky lány) révén rákoskeresztúri földbirtokos volt. Kétszáz mérő burgonyát osztott szét a parasztok között. De a magyaroknak mégsem kellett a krumpli.
Mind az árokba hányták, amit a bárótól kaptak. Egy Borsod megyei földbirtokos kiszedette az árokból a burgonyát, és elültette saját földjén.
A termés jó volt, a földesúr cselédházaiban gyakran párolgott az asztalon a szép főtt kolompér… A parasztok egy szép nap lopdosni kezdték az újmódi veteményt.
– Hála Istennek, csakhogy lopják! – kiáltott a tolvajság hallatára a földesúr, ki lelkes apostola volt a burgonyatermesztésnek. – Akkor már kedvelik!

RS8

Forrás: Tóth Béla: A magyar anekdotakincs, Singer és Wolfner, 2. kötet, Budapest